| 1976-ban Vince Clarke, és a jövendő billyentyűs, Andrew Fletcher megalapította a „No Romance in China” nevű együttest, ami sikeresnek tűnt. 1979-ben Vince Clarke új csapatot („French Look”) alapított egy másik jövendő taggal, Martin L. Gore-ral. Ehhez Fletcher is csatlakozott, ekkor „Composition of Sound”-nak kezdték magukat nevezni.
1980-ban csatlakozott a jellegzetesen mély orgánumú énekes, David Gahan is, Clarke meghívására, aki hallotta őt énekelni egy kisebb mulatóban. Ezzel megszületett a Depeche Mode. 1981-ben jelent meg az első album, Speak and Spell (~ „Mondd és betűzd”), a Daniel Miller vezette Mute recordsnál. Vince Clarke hamarosan elment, hogy új együtteseket alapítson: a Yazoot – Amerikában Yaz – Alison Moyettel, aztán a The Assembly-t Feargal Sharkey-val, Dave Clempson-nal és Eric Radcliffe-fel, és később az Erasure-t Andy Bell-lel. Ezzel párhuzamosan Martin Gore, aki az első lemezre csak két számot írt (Big Muff és Any Second Now), átvette a zenei hatalmat az együttesben, legalábbis ami a zeneírást és hangszerelést illeti.
Az 1982-es A Broken Frame album már nagyrészt az ő ötletei alapján született.
Alan Wilder, aki sokáig az együttes negyedik tagja volt, ekkortájt csatlakozott, hogy a hiányzó Clarke szerepét betöltse. Ő írta a The Landscape is Changing és a Two Minute Warning számokat az 1983-as albumra (Construction Time Again), valamint a Fools címűt is (a Love in Itself single B oldalára), de mint szervező és a technikai részletekért felelős személy, még jelentősebb szerepet töltött be.
Az 1980-as évekre (ami egyértelműen a rockzene, a kezdetben súlyosabb hangzásvilág és mondanivaló évtizede volt, és a puszta szintizés jelentőségének visszaszorulását hozta) a banda népszerűsége Európában, elsősorban Németországban, csökkent. 1984-ben Amerikába mentek turnézni, melynek eredménye a kizárólag az Egyesült Államokban megjelent Catching Up With Depeche Mode album.
A 80-as évek közepétől a 90-es évek elejéig népszerűségük az Egyesült Államokban igen jelentősre nőtt. A 101 album koncertkörútja egy Pasadenai rose bowl fejeződött be, ahol már 80 000-esre szökött a jegyeladás (a legnagyobb volt ez az addigi 8 évben). A körutat egy D.A. Pennebaker által készített film is dokumentálta, ami a rajongók körében kultikus darabnak számít.
A Depeche Mode jelentős hatással volt rengeteg zenekarra, és nem kis részben nekik köszönhetőek a mai techno és electronica irányzatok megszületése, noha ők maguk később más irányba fordultak. Az ős-technozenészek (Derrick May, Kevin Saunderson, Juan Atkins) mind a Depeche Mode-ot nevezték meg mint példaképet és a késő nyolcvanas évekbeli „Detroit Techno-robbanás” okait. Bár a DM egyáltalán nem nevezhető technozenekarnak, és a stílus több jellegzetessége más együtteseknek is köszönhető (pl. a számítógépek zenei fontosságának felismerése a Kraftwerknek, az alkoholosról a könnyűdrogos szubkultúrára áttérés pedig alighanem a hippimozgalomnak), a Depeche Mode volt alapvetően az első felismerője annak, hogy a modern könnyűzenében mindenféle, de tényleg mindenféle hangot mint zenei összetevőt lehet és kell is alkalmazni – a kutyaugatástól és légkalapácstól kezdve a torzított gitár- vagy énekhangokon át a klasszikus hegedűszólamokig (ld. pl. a „Work Hard” c. számot a People are people albumon, aminek „kalapács-a-fémcsövön” effektjei a maguk korában még meghökkentőek voltak).
A nyolcvanas évek diszkózenéje is nagyon sokat köszönhet a DM-nak: a Modern Talking, hangzását tekintve, tulajdonképp Módosított sramlizene volt, de a DM-es és általában a Waves hangzás a hasonló, a maguk korában listavezető együttesek legtöbb zeneszámán is megfigyelhető (érdemes pl. Sandra Celebrate Your Lifeját meghallgatni, de hivatkozhatunk CC Catch-re, a Bad Boys Blue-ra stb.)
Míg a szinti-pop a technora, a New Wave inkább a rock- és modern elektronikus zenére gyakorolt nagyobb hatást. A nyolcvanas évek környékén Magyarországon is nagyon sok és nagyon sikeres New Wave-alapú zenekar tűnt fel: pl. az abszurd humor-költeményei alá profi Waves aláfestést komponmáló KFT (a Száll egy pofon a szélben szám tipikus e tekintetben), vagy a Demjén Ferenc vezette V' Moto-Rock, később az Első Emelet. És talán említenünk sem kell a „magyar depesmódot”, a Kovács Ákos vezette Bonanza Banzait.
A modern magyar elektronikus zenekarok közül a Neo tekinti többek között a DM-et példaképnek.
Műfajilag: már kezdetben is stílusteremtő zenét játszottak, melyet a kritika (némi gúnnyal) szinti-popnak (~ "szintetizátorocska-pop", de kis torzítással épp „műanyag-popnak” is fordítható) keresztelt, ennek alapjait valóban az „elektronikus zongorán” való klimpírozás képezte (némi dob- és gitáralappal), és nagyon jelentős szerepet játszott benne az éneksáv. Ez a meglehetősen könnyed, vidám hangzású stílus fokozatosan sötétebbre, és a rockzenéhez közelebbire fordult: ez volt az elektromos gitár és a szintetizátor örömeit egyesítő New Wave (Új Hullám) stílus időszaka. Ez a súlyos és szintén stílusteremtő hangzásvilág a 2000-es évek elejére könnyedebbre, zeneileg egyszerűbbre, kevésbé sötét hangzásúra szelídült, ez az Exciter-en is érzékelhető.
A Depeche Mode a huszadik század végének legegyénibb, legfontosabb popbandái között volt, melynek mind a rock, mind a techno-pop igen sokat köszönhet, s akik rengeteg teljesen különböző irányvonalat képviselő zenekarra is hatással voltak – nemcsak mint egy „fiúbanda” a női rajongókra, de a modern könnyűzenei élet egészére is. Ehhez hozzájárult, hogy tagjai tanultak és tudnak is énekelni; és a hangszereket (szintetizátor, gitár, dob) is jól ismerik.
Az 1993-as Songs Of Faith And Devotion (kb. „A hit és áhítat dalai”, továbbiakban SOFAD) album végül is, mindent egybevéve, sikerként könyvelhető el, pozitív fogadtatásban részesült, és az amerikai listákon rögtön az élre került. Ám a rajongók egy jelentős részét igencsak meglepte, mert zenéjében meglehetősen, stílusában, hangulatában, szövegvilágában pedig teljesen eltért az addig megszokott vidám, egyszerű ütemekre és szövegre épülő DM-képtől.
A SOFAD első hallásra gyökeresen szakít a DM addigi zenéjével. A Question of Time-ból ismert lendületes basszus súlyosra és (az I feel you-ban) holdbélien idegenszerűvé változik, a vidám zongorahangok torzított, visszhangosított kóruseffektekké vagy drámaian ritkított, harangra emlékeztető csengőhangokká válnak, megjelennek a komolyságot fokozó elektromos- vagy basszusgitártémák; ezzel együtt a szövegvilág is átalakul. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
